Utazó
(zene és dalszöveg: Kothencz János,
Varga Gábor, Bíró István)

Padlón a pedál és zakatol a gép,
egy történetet mondok el nektek ekképp:
A városban utazom, és unalom az élet,
a kéndioxid, meg a szép ígéret,
és a sok-sok eset, ami velem meg-megesett.
Az egyik, mikor jött szembe az utcán,
tekintete bámult hidegen és pusztán,
mint képeket a falakon, és lovagolt a szavakon,
hogy nem elég a lég, mert fuldoklik az élet,
elpusztul minden, ami érted élhet.
Hát köszönöm szépen, de nem kell ez a szöveg,
hiszen mindenki más bajjal is idejöhet.
Úgyhogy továbbállok, és valamire várok,
itt nem teljesülnek be soha az álmok.

Refrain

Mert padlón a pedál és zakatolt a gép,
egy történetet mondok el nektek ekképp:
füstöl a motor, elnyom az álom,
a régi emlékeimet most jönni látom.
A szomorú élmény, a magányos küzdelem,
ha sivár, a szeretet és türelmetlen türelem,
és jönnek a képek bennem éjjelente,
száguldok bele a végtelenbe.

A következő város kihalt határában,
az útszélre nézek, és leesik az állam:
egy fiatal anya vonszol egy kisgyereket,
de nem gondolom tovább,
hogy milyen tervet szövöget.
A kidobott árva, intézetben várva,
keresi majd, miért veszett minden kárba.
A társadalom alja, mondják majd rá sokan,
de azt nem tudják,
hogy miként került ide, és hogyan?
Hát innen is továbbállok, és valamire várok,
úgyis jönnek utánam még mások!

Egy főúton haladok. és rohanok.
hogy odaérjek,
nem tudom, hogy hova megyek,
mi a cél, es kitől féljek,
nem tudom, hogy merre taszít,
miért gyötör, hova nyom,
csak azt tudom,
hogy ez most Itt a magányom,

Refrain

De nem érdekel, tovább loholok az utamon,
Ide-oda tekintgetek szanaszét az ablakon,
és látom a káoszt, az anarchiát,
ugyan ki teszi majd jóvá ezt a rengeteg hibát,
amit gyarapítok én is számtalan tettel,
gondolattal, szóval, cselekedettel?
Hát múljék a csend, így felcsapom a rádiót,
egy esetleges viharért nem áll ma senki jót,
mert jön a zivatar, a hivatal is mondta,
hogy lehet látni rendőrt, a kezében egy szonda.
Lehetne jobb, akár most, vagy máskor,
egy szerető tekintet, de nem itt, hanem máshol,
és nem latok semmit az összevisszaságtól,
csak menekülök ettől a bonyolult világtól.

Refrain

Hát nem igaz, hogy nincsen rend valahol,
ahol valaki egy tökéletes életet szavatol.
Mert keresni annyi, hogy bele is halhatsz,
nem találod meg csak kapargatsz.
Marad a küzdelem, hát ez itt az élet,
motivál a félelem, és hiába nézed
a szépet, a jót, a kedveset, a szót
hiába vágyod, marad egyedül a magányod.
Marad a küzdelem, és ez itt az élet,
motivál a félelem, és hiába nézed
a szépet, a jót, a kedveset, a szót
hiába vágyod, marad egyedül a magányod.
-ó a magányod...

Refrain