Fiamnak mindig
(zene és dalszöveg: Kothencz János,
Varga Gábor, Bíró István)

Kéz a kézben az úton menni,
mindig együtt kéne lenni,
hogy megtanítsalak arra, mi fontos,
az ember végzete nem pontos!
Mert utolér e vég egy nap majd engem,
így mondanom kell pár dolgot csendben.
Mindig kell, mindig jó,
mindig volt és mindig szól
az az aggódó hang, amit én is kaptam
szeretteimtől ... át kell, adjam!
Óvlak e dallal, mit szívből akartam,
átölellek és dúdolom halkan...

Mindig szeress és mindig keress,
tárd ki e világot, de soha ne légy heves!
Mond, hogy mondjam -meg kell szokjam-,
hogy óvnom kell téged egyre jobban!
És kérlek, sohase áldozd fel magad,
csak annyit tégy, mire sorsod elragad!
Azért, hogy mások szeressenek,
nem kell mindig mindent megtenned!
Ne tapasztald meg, soha ami hiány,
erényeimet kövesd, ne a hibám...
Kerüld, mi harag, az élet szalad,
Te biztonságban vagy és szabad...!
Mindig fűz ez az élet-tűz,
mely, benned ég. Vigyázz mert elűz,
ha nem veszed észre, nem lehet készre
varázsolni, mi nem jött létre!
Mindig a jóknak kell az a csónak,
mi átvisz az élet vizén. A csóknak
a párja a parton várja,
mert Te leszel egy nap majd
valakinek szerető társa!
Mindig fontos nem elfeledni,
engedni kell magad majd szeretni...
És mindig helye legyen e szónak,
szíveden a kezem, és én csendben óvlak...

És gyermeked lesz egy szép nap majdan,
öleld át és dúdold halkan.
A hangod bársony, kell, hogy lásson
és felhőtlen világot járjon...
De itt vagy most, kerülnek a gondok,
azt kívánom, legyél boldog!
Elrejtenélek, a karomba veszlek,
édes kisfiam, szeretlek...