Ne sírj babám
(zene és dalszöveg: Kothencz János,
Varga Gábor, Bíró lstván)

(refrain)

Ne sírj babám, mennünk kell,
szép ez az ország útra fel,
ne sírj babám a szívem fáj,
amiért búsulsz úgysem kár!

Szép ez az ország, ezt mondják és hirdetik,
de nem tesznek érte sokat,
akit megvetnek, ültetik
a hátsó sorba, aminek az ára,
hogy jön a szomorúság nemsokára.
Látlak itt titeket, a tereken, a köveken álltok,
és kereken megmondom, a szátok
a csalfaságot hinti a népre,
mi ma itt az igazságot hívjuk létre!

(refrain)

El kéne látni a vérző sebeket,
az éhezőt, a rászorultat, akit nyomor fenyeget.
Észre kéne venni, hogy támad a bánat,
és akárhova kapod a fejed, ő jön utánad!

(refrain)

Azt mondod, szeretet és haza,
inkább menj haza
és gondolkodj vajon mitől olyan laza
ez a társadalom, miben ott a múlt,
a huszadik század vége kifakult.

(refrain)

Váltottunk rendszert, de nem váltottunk embert.
Kik mi vagyunk,
magunkra szólni már nem mer
a lelkünk a tervünk,
hogy legyen még
itt holnap reggel miért felkelnünk.
Na idefigyelj! Azt mondod politika
én meg azt, hogy szakadás (!)
barátod az ellenséged,
ez itt ma a haladás?
Félek, elveszítenélek -már tudom,
egymáshoz tartunk félúton.

(refrain)

A hazaszeretetben ott vannak a falak,
az egymástól elválasztani akaró szavak.
Panaszos az ember, mert „mindene kivan",
és nem jó neki egzisztenciálisan!

(refrain)

Nem kell tudni, hogy ki minek a híve,
fel kéne tenni a pontot „i”-re!
Hát össze kéne fogni, hol mindenki akar,
ha piros, ha fehér, ha zöld, mert magyar!

(refrain)