Hozzád… (Ó az a szerelem)


Elmegy az élet, elmegy a lány,
itt van a fényed, perzsel a vágy.
Múlik az esztendő, ez az első…
Múlik a jövő, ami eljő.
És nincsen többé kincsem,
valamiben jó volna hinnem.
Valamit csak neked kívánni,
Téged még nevetni látni…

Refrén



Vannak a jók, vannak ha nézem…
Vannak a fák, csillag az égen
van telihold, fények az éjben
apró örömök élnek a létben…

Ez az, ami kell, ez az, ami fáj,
ez az, ami éltet, reményre vár,
ez az, ami éget, lángol a tenger,
ez a végzet, Te vagy ez az ember…!
Te vagy ez a föld, Te vagy az a lény,
Te vagy, akit várok, ha mégis eljönnél…
Te vagy az a jövő, ami mindig csábít,
Te vagy az a fény, nekem utat világít…
Te vagy az a szikla, Te vagy ez a lánc,
Te vagy ez a szellő, a lassú tánc…
Te vagy, akit szeretnék még imádni,
Te vagy, akire vágyom még várni… .

Refrén

Elmentél, és elment a kedvem,
újra árván születtem…!
Nem tudom még, mi ad erőt.
Rosszabb a holnap, mint tegnapelőtt…
Így megy az idő, és kopik a jövő,
vakon kemény lelkeden az utcakő(!),
amin elbotlik, aki arra jár
nem érzed már, mi az ami fáj…
Remélem még látlak, amíg élek,
és én már semmit se kérek.
Ha éjjel, az égre nézel, kereslek,
tudnod kell… Szeretlek…!

Refrén