2010. június 08. kedd, 09:52 |
Fazonok (Akik jobban tudják, hogy nekünk mi a jó!) Jönnek a fazonok, ugyanazokkal azonos az elvárásunk, ami velük szemben sose alapos, és azt mondják, hogy mégis Ő az, aki téged ismer, mert nem vagy más a számára csak ember, aki nem mer, és elmagyarázza neked azt, hogy milyen is az élet?! Ha nem úgy teszel, ahogy Ő diktál, hát az a végzet! Refrén
Ők azok a fazonok, képviselik a trendet, van aki még szót kér köztük, van aki csak csendet! és azt mondják, hogy el kell hinned, jól van ez a világ, az életed meg mobil, ami szanaszét zilál! Ha mindenkinek tartani kell ugyanazt a rendet, a végén nem marad az ajtód előtt, aki csenget! Köztük vagy, de mégis egyedül magadat téped, hát Ők azok a fazonok, és emelik a tétet! Hát ilyenek a fazonok, most felsorolok párat. Olyanok Ők, akikről nem is gondolnád, hova járnak! Ilyenek a politikusok, az adóellenőr, a portás, hozzád szólásukban nincs ellenük védőoltás, és Ő utat mutat, közben mulat, tekintetedben kutat, és azt mondja, hogy kell még tucat, különben a huzat viszi el, azt, ami benned ugyan változatlan érték! Az Ő szavuk a döntő, minden helyzetben a mérték! Refrén
Hát így van ez akkor is, amikor neked nem kell semmi ami felesleges, rád szól, hogy ne menj el! Mert van még olyan nála, ami mindenkinek kellhet, hát létezik a pohár, ami nálad is betelhet! De inkább türelemre inted magad és az agyad, bizony nem engedheted meg magadnak, hogy hazaszaladj! Így hát azt gondolod magadban, megvárod amíg vége, és máris elcsúsztál, mert bizony rátettek a jégre! Refrén Hát jönnek a fazonok, a stylist, és a küldött és a menedzser, a tréner, meg a házaló, az ügynök, és a kozmetikum-eladó, a vendég ruhaárus, és a mindenki számára örömöt ígérő mágus, meg a postás, aki nótás, bizony lökött az a flótás, aki nem látja, hogy a „nem vagy így jó!” csupán népi szólás, és már elég volt itt azokból, akik divatot hoznak, mert el sem tudjuk képzelni, hogy mennyi kárt okoznak! Refrén Elég hát a fazonokból, nem jövök utánatok, így is akad még elég dolog, amit utálhatok. Ne mondd meg nekem, hogy mi az élet mutatója, mert a múltam nem mindig a jövőmnek a kifutója. Én azt mondom, hogy elég vagyok önmagamnak, megyek oda ahova, még várnak, és ahol még én is nyerek, és már nem érdekel semmi sem, amit te velem játszol, mert éppen elég az, aki vagy, mindegy minek látszol! Refrén
|